Egy Lélekpillangó bejegyzéssel jelentkezem.
Kivettünk egy-egy szabadnapot és elmentünk kirándulni a családommal. :)
A cél Parádfürdő volt, pontosabban az Ilona-völgyi vízesés.
Az az erdő... A párommal idén nyáron voltunk ott, szüleim ajánlására.
A hatalmas bükk fák között csodálatosan törik meg a napfény, az út mellett végig ott csordogál a patak...
Igaz varázslat járja át azt a helyet.
A nyáron ott szerzett élmények után, alig vártam, hogy végre visszamehessek a "varázserdőbe".
Most is csodálatosan gyönyörűséges látvány fogadott minket. Az idő picit hűvöskés volt ugyan, de kiránduláshoz pont tökéletes! Sütött a nap, sehol senki, nyugalom, békesség... Erre volt most igazán szüksége a testemnek és a lelkemnek is!
Ki kellett próbálnom az új bakancsomat is: szegény a végére tiszta sár lett (de ez a sors jutott neki). :)
A vízeséshez vezető út feléig teljesen jól járható, lankás, széles.
Onnantól azonban aprócska ügyesség is kell az előre jutáshoz, sok helyen ugyanis keresztezni kell a patakot: mindenhol vannak lerakva kövek, vagy nagyobb faágak, de most minden hihetetlenül csúszott a nyirkos idő miatt.
A hegyről lefele jövet még "Őkelme Foltos Szalamandrával" is találkoztunk. :)
Mielőtt haza indultunk volna, megálltunk Markazon, ahol a visontai hőerőmű egyik hűtőtava nyújt káprázatos látványt:
Hihetetlenül jól éreztem magam, felfrissültem! Jó volt a családommal lenni, ritkán van erre lehetőségünk.
Persze a napi édesség sem maradhatott ki:
Én most ettem először ilyen csokit. Nem volt rossz, de azt hiszem nem lesz a kedvencem! :D
Ti szerettek kirándulni? Merre jártatok legutóbb?
Millió Puszi és Ölelés:
Dius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése