Az én kontaktlencse sztorim

Sziasztok Édeseim!

Ma egy számomra és szerintem sokak számára is fontos témával jelentkezem:

Szemüvegesnek lenni és azt elfogadni.

Már most szeretném leszögezni, hogy nem vagyok szakember, nem is ilyen oldalról szeretném a témát megközelíteni. Sok remek szakoldal foglalkozik a kontaktlencse helyes használatával, érdemes azokat olvasgatni, ha a gyakorlati része is érdekel a dolgoknak! :)

Persze tudom, hogy a közhelyes mondás szerint a szemüveg öltöztet, de akkor is.... Sokan igenis szenvedünk tőle.

Általános iskolás voltam, 5. osztályos, mikor kiderült, hogy szükségem van szemüvegre. Egy lány ekkor kezd "lány" lenni, ekkor van kialakulóban a "nőtudata".

Mindenesetre én nagyon megszenvedtem ezt az időszakot... Utáltam szemüveget hordani, nem szerettem, ahogy állt, nem szerettem még a gondolatát sem.

Sokszor, csak tanítási órákon volt rajtam, szünetben levettem, és ez odáig fajult, hogy végül sokáig nem is hordtam.

Ennek aztán persze meglett az eredménye; rengeteget romlott a szemem, rövid időn belül. Így már nem tehettem meg, hogy nem veszem fel, mert nélküle már nem láttam eléggé.

Kénytelen-kelletlen hordtam hát, de már akkor eldöntöttem, hogy amint megtehetem kontaktlencsét fogok hordani!

Erre elég sokat kellett várnom több okból is;
Első és legfontosabb az anyagiak. Nem olcsó ugyanis ez a mulatság. Persze a szemüveg drágább, de az elvileg akár évekig is jó lehet.
A második oka, a korom volt. Általánosan 16 éves kortól ajánlott a kontaktlencse viselése.
A harmadik pedig a "tudatlanság" volt, ami ezt a számomra misztikus csodának tartott dogot uralta.

Hallottam sok rémtörténetet,fertőzésről, rosszul behelyezett lencséről, orvoshoz rohanásról, műtétről...

De semmi nem tartott vissza, rengeteget olvastam a helyes használatról, előnyökről és hátrányokról egyaránt.


Végül, az első egyetemi évemmel elérkezett a nagy pillanat!!!  Először csak elmentem pár optikushoz, hogy a lehetőségek után érdeklődjek, majd kiválasztottam a legszimpatikusabbat, akkor még Gödöllőn, és bejelentkeztem kontaktlencse vizsgálatra.

Az egész úgy zajlott, mint egy sima szemvizsgálat, semmi extra nem történt.

Ezt követte az oktatás! Mindent elmondott az optikus, a helyes behelyezéstől, a kivételen át, a tisztítás ás tárolás módjáról, mindent amit tudni kell, hogy egészséges keretek között maradjon a dolog.

Egy igazi csodának éltem meg az első alkalmat, amikor kiléptem az optika ajtaján szemüveg nélkül, és LÁTTAM! Szebben, tisztábban, mint szemüvegben valaha! (El is sírtam magam örömömben...)

Nagyon boldog voltam, rettentően jó érzés volt ez a változás, megnőtt tőle az önbizalmam.

Eleinte nagyon kis béna voltam, több percig is kínlódtam a behelyezéssel és a kivétellel is, de ez csak gyakorlat kérdése, ma már fél pillanat az egész.

Azt is megtapasztaltam, hogy az sem mindegy milyen tisztító folyadékot használok, mert volt olyan amire érzékeny volt a szemem.

Jelenleg a Bausch&Lomb PureVision, havi kihordású lencséjét használom (6 darab  van egy dobozban).

A tisztító folyadék, pedig most az EyeContact Pure nevű készítménye, 360 ml-es kiszerelésben. Ez kb. 2 hónapra elegendő nekem, és szerencsére nem irritálja egyáltalán a szemem, teljesen jól működik. :)

Ehhez a folyadékhoz ráadásul édes kis szívecskés tok volt:

Persze azóta eltelt jó pár év és már kicsit másképp látom a dolgokat.

Ma már nem zavar a szemüveg, sőt télen nem is igénylem annyira a kontaktlencsét, mint nyáron a napszemüveg miatt.

Ma már szemüvegben is jól érzem magam, nem hátráltat semmiben.

Azonban úgy érzem, hogy ehhez kellett a kontaktlencse imádó korszakom is, hogy megtapasztaljam milyen érzés szemüveg nélkül lenni.

Úgy gondolom, hogy e nélkül, még most sem tudnám teljesen elfogadni ezt a "hiányosságomat", de ennek az élménynek hála, ma már elfogadom így magam.

Persze sokat gondolkodom a szemműtéten, de az még a nagyon távoli jövő részét képezi, ha valaha is ráveszem magam. :)

Millió Puszi és Ölelés:

Dius