Olvasósarok

Sziasztok Édikék!

A nem rég bemutatott Álmok tengere című csodaregény második részét hoztam ma nektek:

Vavyan Fable: Barbárság tengere

Forrás: www.fabyen.hu

Azzal kell kezdenem, hogy (ugyan várható volt, de...) jelen könyvecske, nem arról szól, mint arra számítottunk az első rész után.

Az Álmok tengerének záró mondatában, Virtuó, a varázsló megemlíti a könyv végére kínkeservek árán kiszabadított Castaq király fiát. Megkérdi, hogy mesélt e már róla?

Így mikor kezembe vettem ezt a drágaságot, erre a történetre vágyva fogtam neki az olvasásnak. (Nem szoktam elolvasni a könyv hátán lévő összefoglalót, szeretem magam felfedezni a cselekményeket.)

Természetesen szó sem esett arról a szerencsétlen hercegről! :D

Az előző könyv zsoldosa, Sandon az egyik főszereplő, akiről kiderül, hogy addig nem lelhet nyugtot, míg le nem számol az összes zsarnok uralkodóval.

Ki kell emelnem itt is, hogy egy meseregényről van szó! Telis-tele van csodával, varázzsal, mágiával, szellemekkel és mitikus lényekkel.

Sandon társául Lazis(a) szegődik, a király fia/lánya, aki arra készül, hogy apját, a rablókirályt, letaszítsa a trónról, az ugyanis nem méltó rá.

Segítőjük lesz még Bitó, a bűnöző-bandita és egy temetői nadály, aki végül nevet is kap.

Nem maradhat el a boszorka és a varázslók sem.

Lazis(a) és Snadon nagy nehezen kijutnak a rablókirály városából, de most ki kell találniuk, hogy juthatnak vissza feltűnés nélkül, élve.

Kapóra jön a viadal, melyet a királyi várban tartanak, így cserél helyet Sandon Throk lovaggal és így lesz Lazisából Amina grófnő. És már kezdődhet is a mulatság! :D

Az írónőtől már jól megszokott nyelvezet és a hihetetlen fordulatok,váratlan történések teszik élvezetessé az olvasást.

Aki a többi, már jól ismeret szereplőt várja, csalódnia kell, ők ugyanis csak a végkifejletnél csatlakoznak Sandonékhoz, hogy a végső összecsapásnál segédkezet nyújtsanak.

Imádom Fable fantasy-, mese-, tündérregényeit, de jelen esetben incifincit elégedetlen voltam a kötet végével.

Az egész történet csodásan ki van dolgozva, a legutolsó apróságig (a nadály nyelvének textúrájáig), de a végjáték igencsak el lett nagyolva.

Nem mondom, hogy élvezhetetlen, de nekem kicsit kevés és túl tömör volt az utolsó kb. 50 oldal.

Ettől függetlenül természetesen Őt is csak ajánlani tudom minden egyes gyermeklelkű, tündérpárti egyénnek. Sok örömöt, rengeteg nevetést és vidám pillanatot fog ez a tündérmese okozni olvasójának!

Millió Puszi és Ölelés:

Dius