Lélekpillangó

Sziasztok Kedveskék!

Előre szólok, hogy aki rosszul van a lelkizéstől, az ne is olvassa tovább ezt a bejegyzést, mert itt kő keményen ez következik!

Szeretném megosztani veletek történetemet.

Nem egy különleges és nem is kirívó történet. Átlagos lány, átlagos élettel, épp ezért gondolom úgy, hogy mások is megtalálhatják benne önmagukat.

Soha nem tartoztam a „menő” csajok közé, soha nem voltam kimondottan szép, sem csinos. Még a magasságommal sem tűnhettem ki, inkább az „alacsonyságommal”… 

Mindig sokkal fiatalabbnak tűntem, mint amennyi valójában vagyok. Tudom, hogy ez majd egyszer a javamra fog válni, de most azért egy-két bosszantó szituációt eredményez.

Simán letagadhatok akár 8-9 évet is, elhiszi bárki.

Önbizalmam sem sok van, épp az előzőekben leírtak miatt…

Nagyon fiatalon kezdődött egy hosszú, 6 évig tartó kapcsolatom, ami eleinte nagyon jól alakult, így én észre sem vettem, mikor fordult át az egész.

A lényeg, hogy a végén már nagyon szenvedtem, be kellett látnom, hogy valami nagyon megváltozott. Rettentően lefogytam, de ami a legrosszabb, a családom viselkedése is megváltozott irányomban, de én is másképp viselkedtem velük.

Amikor végre beismertem (először csak magamnak), hogy valami végleg elromlott, elkezdődött az őrlődés: engem soha-senki nem fog többé szeretni, kicsi vagyok, szép sem vagyok, nincsenek nőies domborulataim, úgy nézek ki, mint egy 10 éves… Tudom, hogy rengeteg jellemhibám is van (hisztis, akaratos, hangos, pukkancs vagyok), ki tudna így elfogadni? 

Sokáig szenvedtem így, nem mertem lépni, nem mertem változtatni.

Végül mégis rám talált a szerelem, kiszakított ebből az állapotból.

Elkezdtem újra enni, szépen jöttek vissza dekáról-dekára a kilók, kezdtem elhinni, hogy én is jó vagyok valakinek, hogy igen is szerethet valaki, még jobban, mint azelőtt bárki.

Tudom, hogy mindenki azt mondja, hogy először magadat kell elfogadni, mások csak akkor fognak elfogadni téged, de nekem sokat segített a párom.

Még mindig nem vagyok teljesen elégedett magammal, de szépen haladok.

Erre jó bizonyíték ez a blog. Eddig ehhez sem volt elegendő bátorságom, önbizalmam, de mégis belevágtam és hihetetlenül élvezem!

Ne hagyjátok, hogy a félelmeitek irányítsanak, merjetek változtatni, higgyetek magatokban!

Sajnos az említett időszak alatt rengeteget bántottam a családomat, azokat, akikre mindig számíthatok… Rettentően sajnálom, de már nem tudom visszamenőleg helyre hozni a dolgokat.

Nem akarok itt mindenféle bölcsességet összehordani, csak annyit fűznék még hozzá, hogy csak ti tudtok változtatni, csak ti tudjátok rendbe hozni a dolgaitokat.

Nem kell tökéletesnek lenni, valakinek így is ti lesztek a legszebbek, valaki így is titeket fog a világon mindennél jobban szeretni!

Szeressétek azt, akik vagytok és becsüljétek meg a családotokat!

Millió és egy Ölelés és Puszi:

Dius