Cukkini lepénykék

Sziasztok Kedveskék!

Hétvégén a bátyáméknál voltunk kávézni... :)

Ebből persze az lett, hogy a fiúk neki álltak autót bütykölni, mi, csajok pedig traccsolni.

Szó- szót követett, míg el nem jutottunk az ominózus kérdésig, miszerint van a hűtőben egy szép nagy cukkini, mi legyen belőle?

Az ötlet gyorsan megszületett; lepényke!

És ha már így hozta a sors, gyorsan neki is láttunk az elkészítésének.

Sajnos pontos recepttel nem tudok szolgálni, mindent "érzéssel" raktunk össze.

De lássuk a legfontosabb összetevőket:

1 nagyobb cukkini
2 kisebb répa
2 tojás
fokhagyma
petrezselyem
só
bors
és annyi liszt, amennyit felvesz

Akkor jó a massza, ha sűrű palacsinta tésztára hasonlít.

Elkészítés:

A cukkinit és a répát meghámozva, egy nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük.
A fokhagymával is hasonlóképp járunk el, csak kisebb lyukú reszelőn "nyüstöljük át", így krémes állagú lesz (persze, lehet, hogy fokhagyma nyomóval egyszerűbb, annak akinek van hozzá elég ereje, de én mindig szenvedek vele, így marad a reszelés).

Hozzá adjuk a fűszereket és a tojglikat, jól elkeverjük.

Ezután kezdjük el beleszitálni a lisztet, folyamatosan kevergetve a készülő trutymikát, így ellenőrizve az állagát.

Ha már eleget szórakoztunk a lisztszitálással, és a kapott masszánkat megfelelő állagúnak ítéljük (ezen aztán persze sütés közben lehet, hogy még javítani kell), kezdődhet a sütés!

Egy teflon serpenyőben (akár pali sütő is lehet), piciny olíva olajat hevítünk. A keverő lapátkával merünk rá egy adagot a tésztából, ellapogatjuk, míg kis-kerek-lapos korongot nem kapunk. 

Jelen esetben három lepényke fért egyszerre a sütőfelületre.

Akkor fordítsuk meg (mintha palacsintát sütnénk), mikor a teteje is el kezd sülni. (Próbáltuk teljesen olaj nélkül is kisütni őkelméket, de úgy picit tapadt, és nem lett ropogós-aranybarna a külseje, egyszóval csúnyácskák voltak.)

És most következik az uncsi rész... lepény-lapítás, sütés, fordítás, kiszedés, lepény-lapítás és így tovább, míg a csuszmáz el nem fogy.

Érdemes türelmesnek lenni, sokkal finomabbak lettek, amik pindurit megpirultak.

Lénus készített hozzá egy mártogatóst is, tejföl-csípős mustár-majonéz kombójával, isteni lett!

És a kész halmocska:

Még a bátyám is (mondhatni, hogy jóízűen) megette, pedig Ő aztán nagyon "allergiás" a zöldséges-húsmentes étkekre! :)

Jó étvágyat hozzá!

Millió ölelés és puszi:

Dius